Gustav Kleinmann-t 1939-ben elhurcolják, fiával Fritzcel együtt és Buchenwaldba küldik őket. Megkezdődik a sokéves megpróbáltatásaik. Gustav egy naplót vezet a kezdetektől, ami alapján készült a könyv is. Leírja milyen körülmények között dolgoztatták őket és milyen veréseket, bántalmazásokat kellett kiállniuk. Megpróbálja óvni a fiát és folyamatosan tartja benne a lelket, hogy ne adja fel. Fritznek, ha lehet ilyet mondani jobbra fordul a sorsa, amikor beválasztják kőművesnek. Zsidókat ritkán, szinte soha nem alkalmaztak ilyen munkára, neki mégis sikerült bekerülnie, ezáltal jobb ellátást kapott és a verésektől is megszabadult.
Amikor apját, Gustávot áthelyezik Auschwitzba a biztos halálba, Fritz azonnal meghozza a döntést, hogy ő is megy. Sokan próbálják lebeszélni, mert mindenki tudta, hogy akit odaküldenek, az meghal, Fritznek viszont a kőműves szakma biztonságot ad. A fiú hajthatatlan és elintézi, hogy az ő neve is szerepeljen azon a listán...
Amikor apját, Gustávot áthelyezik Auschwitzba a biztos halálba, Fritz azonnal meghozza a döntést, hogy ő is megy. Sokan próbálják lebeszélni, mert mindenki tudta, hogy akit odaküldenek, az meghal, Fritznek viszont a kőműves szakma biztonságot ad. A fiú hajthatatlan és elintézi, hogy az ő neve is szerepeljen azon a listán...
Mi a mai eszünkkel fel sem tudjuk fogni, hogy azok az emberek mit éltek át, miket láttak és azután milyen lelki traumákkal kellett újraépíteniük az életüket. Remélem nagyon sokan olvasnak ilyen és ehhez hasonló könyveket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése