Különleges és egyedülálló bepillantást enged Észak-Korea életébe ez a remek, de ugyanakkor borzasztó könyv. Rettenetes belegondolni és el sem tudjuk képzelni az ottani életet, éhezést, elszigeteltséget.
Pak Janmi tizenhárom éves volt, amikor az édesanyjával úgy döntöttek, hogy megszöknek Észak-Koreából. A Jalu folyón át szöktek át Kínába és egyenesen az emberkereskedők karjaiban landoltak. Szörnyű, ahogy egy darab húsért a piacon, úgy alkudtak és adták-vették az embereket. Sajnos az észak-koreai, mivel tapasztalatlan és naív, illetve rettentően fél attól, hogy visszaküldik, mindent megtesz annak érdekében, hogy maradhasson... Pak és édesanyja két évig éltek ebben a pokolban, miután úgy döntöttek Mongólián keresztül Dél-Koreába mennek, ahol igazi papírokat kapnak. Útjuk a Góbi sivatagon át vezetett, ahol éjszaka mínusz harminc fok is előfordul. Rettenetes megpróbáltatások után végre sikerült az álmuk, szabadok lehettek.
Olvasás közben többször figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ez valós és megtörtént eset, ami borzasztó. Fel sem tudjuk fogni, hogy ezek az emberek milyen körülmények között élnek és mivel el vannak zárva a világtól, nagyon ők sincsenek tisztában a saját helyzetükkel. Teljesen átmossák az agyukat. Pak Janmi is, miután megszökött, tudatosodott benne az a csomó hazugság, amiket születése óta ver beléjük a rendszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése