Nagyon szomorú vagyok, hogy egy trilógiát, ami valósággal berobbant és magával sodort, ennyire rosszul írtak meg. Már a második rész sem volt olyan izgalmas és érdekes, de sebaj, gondoltam majd a befejező rész. Sajnos nem így lett, legalábbis számomra hatalmas nagy csalódás. A karakterek hihetetlen felszínesek, ahogy a kapcsolataik is. Nekem ez túl bugyuta volt mégis végigolvastam, mert vártam a csodát, ami elmaradt.
Az előző részekről:
https://olvasnielmeny.blogspot.com/2021/08/blanka-lipinska-az-nap.html
Laura fejében állandóan az elrablója jár, a kanári-szigeteki macsó és ez teljesen összezavarja, hiszen ott van neki a férje, végre újra együtt lehetnek, de a boldogságuk mégsem felhőtlen. Massimo egyre jobban eltávolodik tőle és ennek oka, hogy magát okolja minden szörnyűségért, amit a feleségének át kellett élnie. Laura gyötrődik és bizonytalan. Nem találja a helyét és egyre jobban megkérdőjelezi a házasságát is. Aztán úgy alakul, hogy a kedélyek elcsitulnak és lassan kezdenek újra egymásra hangolódni és akkor történik egy olyan esemény, ami talán örökre visszafordíthatatlan károkat okoz...
Sajnos egy karaktert sem tudok kiemelni, aki legalább józan ésszel gondolkodott volna. Felszínes az egész, de ezt már írtam. Nagyon akartam szeretni, mert az első rész nagyon tetszett. Sajnálom!