Kate Morton-Az elfeledett kert

Őszintén szólva nekem nagyon nem tetszett az eleje. Idegesített, hogy egyszerre három időben is ugrál a történet, olyan kapkodónak tűnt és nem láttam értelmét az egésznek. Azután a felénél kezdett szépen összeállni a kép és végre kezdett izgalmas is lenni.

Az alap történet, hogy egy kislányt egyedül hagynak egy Ausztráliába tartó hajón az 1900-as években. Senki nem tudja ki ő és senki nem is jelentkezik érte. Az ott dolgozó állomásfőnök befogadja és sajátjukként felnevelik a kislányt, akit Nellnek neveznek el és a huszonegyedik születésnapján mondják el neki az igazat. Nell nem nyugszik, míg ki nem deríti magáról az igazságot. Ezután elkezd ugrálni a történet. Hol 1975-ben vagyunk, hol pedig 2005-ben és újra az 1900-as években. Lassan kezd kibontakozni a rejtély Nell körül. Ki is ő valójában kik a szülei, de az igazi rejtélyt majd az unokája fejti meg...

Nagyon nehezen lehet vele haladni és oda kell figyelni, hogy most épp melyik szemszögből is olvassuk a történetet, mert néha zavaró ez a sok ugrálás és nehéz újra felvenni a fonalat.