Igen, ez a nő be meri vállalni, hogy bár imádja a gyerekét, néha a háta közepére kívánja az anyaságot. Kicsit erős, kicsit tabudöntögető, néhol nem értettem egyet, de ennek ellenére fantasztikusan őszinte könyv cukormáz nélkül. Nekem nagyon tetszett.Sara Fischer önéletrajzi ihletésű könyvében főként arról ír, hogy az elvileg felvilágosult német társadalomban miért kövezik meg még mindig azokat az anyákat, akik teljes munkaidőben kívánnak visszamenni dolgozni. Az anyák közé éppen ezért nem tudott beilleszkedni, mert folyamatosan támadások hada érte, azért, mert ő nem sütöget otthon és már pótmamához adja a lányát. A másik oldalon sem tudott beilleszkedni, mert valljuk be. Nehéz gyerek után visszamenni dolgozni, úgy hogy újra 100%-ot nyújtson az ember. Hiába van az anyának a legklasszabb férje, nekik mégis más. Leirja a könyvében, hogy egy férfi legyen az bankár vagy közgazdász, miután apa lesz azután is bankár és közgazdász marad némi plusszal, ezzel szemben egy nő élete gyökeresen megváltozik. Ennek a feldolgozása nagyon kemény.
Ezek és ehhez hasonló témákat veséz ki őszintén Sarah ebben a könyvében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése