A sorozat összes könyvét olvastam, ez az utolsó, de ez is nagyon mellbe vágott, mint a többi. Ahogy Tvrtko is leírja a könyvben, ezeket a történeteket olvasva rádöbbenünk, hogy valójában nekünk milyen jó dolgunk is van.
Olvashatunk Észak-Korea elzárt társadalmáról, amit a mai napig titkok öveznek. Megismerjük a Bobhercegnő történetét, aki két mellrákkal is megküzdve teljesen a téli olimpiáig juttatta a magyar bobcsapatát és aki csak tört előre, minden nehézség ellenére. Megismerjük Románi eldugott részén élő AIDS beteg gyerekeket, akiket gyerekkorukban fertőzött tűvel oltottak be és akiket az állam erősen titkol. A másik fejezetben a halálhamisítókkal ismerkedünk meg, akiknek az a dolguk, hogy az öngyilkos emberek halálát balesetté írják át. Miért? Érdekes fejezet, érdemes elolvasni és az egész könyvet is. Másik történetben Máriával ismerkedünk meg, aki háromhetes albániai nászútra indult és sohasem térhetett haza...
Ezeket a történeteket elolvasva csak még jobban rádöbbenünk, hogy a mi kis világunk amiben élünk az mennyország ezekhez az életsorsokhoz képest...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése