Már olvastam egy könyvet régebben ettől a szerzőtől. Annak a címe Szellemlány volt. Az is nagyon nagy hatással volt rám és ez a mostani könyve is. Torey Hayden egy gyermekpszichológus, aki fejlesztő pedagógusként kezdte. Rengeteg speciális gyerekkel foglalkozott és valami fantasztikus az, ahogyan a gyerekekhez viszonyul. Sokkal, de sokkal több ilyen emberre és tanárra lenne szüksége a Világnak!
1977-óta írja visszaemlékezéseit a tantermekben és a terápiás csoportokban vívott küzdelmeiről. Az egy gyerek című könyvében is visszaemlékezik egy kislányra, akit tanított. A Sheila hat éves és fához kötözte három éves társát, majd felgyújtotta. A lány Torey speciális osztályába kerül, míg nem lesz üresedés egy kórházban a számára. A gyerek a kezdeti időszakban tombol és rombol, nem tudnak vele szót érteni, de Torey hihetetlen türelmének és szakértelmének köszönhetően a kislány kezd kinyílni és kiderül, hogy nem is bolond ő, csak nagyon rossz dolgok történtek vele kevéske élete alatt. Sőt, az intelligenciája messze túlszárnyalja a tőle pár évvel idősebb társaiét is. Torey küzd azért, hogy normális iskolában tanulhasson tovább és ne zárják be a zárt osztályra, mert akkor végleg elvesztenék a gyermeket...
Hihetetlen számomra, hogy egyesek hogyan képesek olyan szörnyűen bánni pici gyerekekkel. Nagyon felkavaró olvasmány és minden tiszteletem Torey Hayden-é, mert ő nem adta fel és nem mondott le a kislányról, ezzel megmentette. Kicsit sajnálom, hogy nem tudjuk meg mi lett Sheila-val a későbbiekben, de úgy gondolom, hogy remekül helyt áll az életben bárhol is van.
Nagyon ajánlom olvasásra mindenkinek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése