Georges Simenon-Az evertoni órásmester

Ez az 1954-ben íródott kisregény nagyon elnyerte a tetszésemet. Teljesen mást kapunk, mint amit megszoktunk. Műfaját tekintve a krimibe sorolható, de mégsem ezen van a hangsúly, hanem a lélektani részén. A fő karakter remekül van kidolgozva, az ő szemszögéből látjuk, hogyan is bontakozik ki az unalmasnak indult történet.

Dave Galloway, az órásmester pontos és megszokott időbeosztásban éli mindennapjait. Egyedül neveli a tizenhat éves fiát, Bent. A felesége évekkel ezelőtt elhagyta. Dave műhelye a lakása alatt található és így még egyszerűbb még kiszámíthatóbb az élete, mindaddig, amíg a fia olyan dologba nem keveredik, ami teljesen kizökkenti rutinos életéből.

Nagyon szép és megható, ahogy a fia mellé áll, bár én erősen hiányolom az indítékot. Nem kapunk választ sok kérdésre, bár lehet nem is ez volt az író fő mondanivalója. Mindenesetre a lélektani része nagyon erős és remek volt egy ilyen könyvet olvasni, ami ennyire más.