Collen Oakley-Nem hagylak egyedül

Nagyon szomorú témát dolgozz fel a könyv. Olvasni is olyan kényelmetlen volt, mint egy rossz álom és szeretnénk felébredni belőle. Engem nem ragadott magával a hangulata, mert számomra nagyon ijesztő, nem szeretnék a főhős helyében lenni.

A történet főszereplője Daisy Richmond, aki már egyszer túlélte a mellrákot, de sajnos a négy éves vizsgálaton kiderül, hogy kiújult és igen agresszív formában bukkant fel újra tele áttétekkel. Az orvosok szerint négy-hat hónapja maradt az életéből. Mindezt huszonhét évesen kemény feldolgoznia és sokkolja az, ami vele történik, de a legjobban az bántja, hogy itt kell hagynia szétszórt férjét. Elhatározza, hogy a megmaradt idejét arra fordítja, hogy új feleséget keressen neki. Mindent megtesz annak érdekében, hogy felkészítse szeretteit arra az időre, amikor ő már nem lesz.

Ez egy igazi élet könyv tele rengeteg érzelemmel, a sztorija bárkivel bármikor előfordulhat sajnos. Nagyon tanulságos történet szeretetről, elengedésről, gyászról.

Sarah Waters-A szobalány

Magam sem tudom mit vártam, ettől a könyvtől, de amit kaptam az valami elképesztő. Teljesen magába szippantott és annyira elbűvölt, hogy alig tudtam elszakadni tőle. Olyan fordulatokkal és csavarral, amit elképedve olvastam, pedig nehéz újat mutatni, de ennek a könyvnek sikerült.

A történet a viktoriánus Angliában játszódik, annak minden sötét hangulatával, tolvajokkal, csalókkal, de ez a hangulat valahogy mégis magával ragad bennünket.
Az első részt Sue Trinder szemszögéből látjuk. Ő egy árva lány, akit Mrs. Sucksby nevelt fel London egyik nyomornegyedében. Egy napon az egyik szélhámos, Gentleman beállít egy szokatlan tervvel. Talált egy fiatal úri hölgyet, aki a nagybátya vidéken elzárva tart a világ elöl. Ha a lányt, akit Maudnak hívnak sikerül megszöktetni és elcsábítani, hatalmas vagyon üti a markát. Miután megszerzi a pénzt, a hölgyet bolondokházába dugja. Arra kéri Suet, legyen a szobalánya Maudnak és segítsen a terve megvalósításában és akkor jelentős összeget kap a vagyonból. A lány nem habozik, hiszen szeretné meghálálni nevelőanyja kedvességét és azt hogy felnevelte, ezért belevág az összeesküvésbe. Nem is gondolja még ekkor mi is vár rá a sötét Briar-ban.
A második részben Maud szemszögéből látjuk a történetet és innen lesz igazán izgalmas a történet...

Ebben a könyvben senki nem az aminek látszik és lehetetlen kitalálni mi lesz a következő lépés. Teljes feszültségben tart végig és képtelenek vagyunk rájönni, hogy mi lesz a következő fordulat. Film is készült belőle, amiről azt olvastam, hogy van olyan jó mint a könyv és ez igen ritka. Mindenképp meg fogom nézni! :)

Libby Purves-Hogyan ne legyünk tökéletes anyák?

Nagyon sokat kacagtam a könyv olvasása közben. Igaz régebben íródót 1986-ban, de napjainkban is nagyon aktuális. Végre egy könyv, ami kendőzetlenül írja le az anyaság árnyoldalait is mégis mindezt viccesen, hisz mire mennénk humor nélkül gyereknevelés során. Két kisfiú édesanyjaként néha nekem sincs más fegyverem, csak a humor, másként elvesznénk :)

Libby Purves is kétgyermekes anyukaként írta meg ezt a könyvét és szó van benne többek között a bűntudatról, amikor magunknak illetve a munkának szenteljük az időnket vagy hogyan kezeljük a testvérharcokat, vagy hogyan dőlnek meg azon elveink, amiket még fiatal nőként mondtunk és ami szép sorban dől meg, miután gyermekünk születik. Földhözragadt tanácsokat ad és őszintén beszél legbenső érzéseinkről, arról is amikor igenis, néha elege van az egészből és ne legyünk tele bűntudattal , ha éppen a kicsi nem a legegészségesebb ételeket falatozza és a ház nem éppen a legnagyobb tisztaságnak örvend. Egyszóval útmutató hogyan ne legyünk tökéletes anyák?

Nagyon sok örök érvényű gondolatot tartalmaz, amiket érdemes megfogadni. Anyukáknak kötelező olvasmány :)

Robert Merle-Mesterségem a halál

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlanám. Megrendítő volt olvasni, hogy emberek milyen könnyedén "a parancs hatására" öltek meg embertömegeket. A saját emberi erkölcsi norma mit sem számít szerintük. Az SS jelmondata: "Becsületed a hűség!"

A könyv Robert Merle 1952-ben megjelent regénye. Rudolf Höß  a könyvben Rudolf Lang életét mutatja be. Az író a nürnbergi per alatt tett tanúvallomásokat használta fel az életrajz megírására. A történetben a nevén kívül minden igaz.  Zseniális módon egyes szám első személyben írja le az önéletrajzot. Olvashatunk a gyerekkorától kezdve addig, amíg ő lett az egész auschwitzi tábor félépítője. Hangoztatja, hogy mindent csak parancsra tett, kérte áthelyezését a frontra, de azt megtagadták tőle. Ezek után csak arra őszpontosított, hogy a munkáját a lehető legjobban végezze el.
Hihetetlen számomra még mindig, hogy amikor azt hangoztatja, hogy parancsra tette, hogy hol van mindeközben az erkölcs, az ember, a lelkiismeret hisz mégis csak milliókat küldött a halálba, nőket és gyerekeket is. Amikor ezt is megkérdezték tőle a per során azt felelte, hogy -a zsidókban csak mennyiséget látott, nem emberi lényeket.-
1947 április 16-án végezték ki Auschwitz I. krematóriuma előtt.

A könyvből film is készült. Mindenesetre nagyon kemény olvasmány.

Michelle Obama-Így lettem

Nekem mindig is nagyon szimpatikus volt az Obama házaspár. Őszintének és közvetlennek tűntek. Kíváncsi voltam, mint nő és mint első fekete first lady, hogyan élte meg ezt a szerepet.

Az önéletrajz már magában is inspiráló. Michelle gyerekkorától kezdve törekedett arra, hogy kijusson a szegénységből és erre csak egy utat látott, a tanulást. Szorgalmasan tanult és szépen haladt a Harvard jogi kara felé, melyet sikeresen el is végzett. Nagyon ösztönző, hogyan küzdött annak ellenére, hogy abban az időben még mindig nehezebb dolga volt egy feketének, mint fehérnek lenni. Érdekes volt olvasni a Barack-kal való ismerkedését, azután házasságát. Nagyon különbözőnek írja le magukat mégis a szerelmük törtlen maradt. Őszintén ír, hogyan küzdöttek, azért, hogy gyermekük lehessen. Miután Obamát elnökké választják, nem akart csak a bájos felesége lenni, ő is akart tenni valamit. Mindig is dolgozó nő volt és ez most sem változott. Remek eredményeket ért el nyolc év alatt. Főleg a gyerekek egészséges étkezéséért vívott harcot és a rendszeres testmozgásért Nem csak beszélt róla, de példát is mutatott. Ha kellett ő is tornázott és a Fehér Ház kertjének egy részét átalakította veteményes kertté. Mindeközben megmaradt az a a bölcs, őszinte ember aki volt.

Hatalmas motivációt adott a könyv. Arra ösztönöz, hogy legyünk azok akik szeretnénk, mert igenis elég jók vagyunk hozzá.

Carla Buckley-A legmélyebb titok

Élveztem ezt a regényt, bár nem nagyon szoktam ilyen családi drámákat olvasni, de ez most lekötött. Igazi élet könyv, ami akár velünk is megtörténhet.

Egy tipikus külvárosi családról szól a történet, de sajnos a kisebbik gyermek Tyler, aki tizennégy éves egy súlyos betegségben szenved. Érzékeny a napfényre és annak uv sugarai akár meg is ölhetik, így nem mehet ki napközben, csak az éjszaka az, amikor kint kóborolhat. Édesanyja Eve, bármit megtesz annak érdekében, hogy a fia a lehető legnormálisabb életet élje. Egy szerencsétlen éjszakán történik egy baleset, melynek következtében az édesanyja hazudni kényszerül annak érdekében, hogy ne váljon el szeretett fiától. A szomszédokat is megrázza a súlyos haláleset és egymásra mutogatnak. Vajon Eve meddig képes elmenni, hogy egyben tartsa a családját?

Remek kis regény a megbocsátásról és arról, hogy a döntéseink nem biztos, hogy mindig a rossz szándék vezérli, még ha néha úgy is tűnnek, de attól még nem vagyunk rossz emberek, csak esendőek.  Egy tökéletesen megírt regény tele mély érzelmekkel.

Ruta Sepetys-Kalitkába zárt álmok

Egy igazi, tökéletes kikapcsolódást nyújtó könyv. Imádtam a karaktereket, fantasztikusak voltak. Könnyen lehet vele haladni, én két nekifutásra ki is olvastam. Jó volt egy kicsit most elmerülni egy könnyed olvasmányban.

Maga a történet is nagyon szerethető. Egy nehéz sorsú lányról szól, akinek az anyja prostituált és saját magának kell gondoskodnia a megélhetéséről, de ne gondoljuk egy percig sem, hogy egy elesett tiniről van szó. Egy igazi belevaló csaj, aki nagy álmot dédelget, főiskolára szeretne menni és ezért nagyon keményen dolgozik. Ám az élet közbeszól és egy  rejtéses gyilkosság is történik a környéken, amibe az anyja neve is belekeveredik.
Josie mindeközben próbál helyesen cselekedni és nem adja fel az álmait, de a helyzete egyre elkeserítőbb ...

Az 1950-es évek New Orleans-a, már önmagában egy nagyon érdekes, misztikus jelenség és imádtam olvasni az írónő leírásait a városról, nagyon lenyűgöző volt. A könyv hangulata kellemes és teljesen magával ragadó. Rengeteg szép gondolat van benne és a mondanivalója is igazán remek. Nagyon szerettem ezt a könyvet. :)

Michael Ondaatje-Az angol beteg

Ez tipikusan az a könyv, amit jól meg kell emészteni. Nagyon kemény olvasmány, nehéz a szövege, ugyanakkor olyan irodalmi alkotás, amelyet öröm volt a lelkemnek olvasni. Tökéletes lélektani  ábrázolásai és a szereplők történetei teljesen magával ragadtak. Nem láttam a filmet, de nem is szeretném megnézni, ezt visszaadni szerintem nem is lehet és egy cikkben olvastam is, hogy a film leegyszerűsített, lecsupaszított változata a könyvnek.

A történetben négy ember életét ismerjük meg. Egy elhagyatott olasz villában játszódik, a háború végén. A fő vonalat egy titokzatos összeégett angol férfi vezeti, akit Hana a húszéves ápolónő ápol. Nem tudjuk biztosra, hogy valóban angol-e vagy hogy milyen szerepet játszott a háború alatt. Megjelenik Caravaggió, a tolvaj és Kip az angol hadsereg szikh utásza is a villában. Valahogy e négy embernek a sorsa összekapcsolódik és szép lassan ki is bontakozik életük története. Éppen befejeződik a háború, a káosz hatalmas és épp itt az ideje az őszinte vallomásoknak, önvizsgálatnak.

Bár valóban nehéz volt olvasni a sok időbeli csapongás miatt mégis ez a könyv a kedvencem lett. Érdemes néha újra elolvasni, mert biztos, hogy mindig újat és újat fog mondani.

P.D. James-Nem nőnek való

Igazi remek, klasszikus, régies bűnügyi krimi. Tökéletes szerkesztéssel, a befejezés alaposan kidolgozva, szóval nagyon üdítő volt végre ilyet olvasni. Tény, hogy nem mostani könyv, de remek olvasási élményt nyújtott, jobbat, mint a mai bestsellerek közül egy kettő...

Cordelia a huszonkét éves kezdő magánnyomozó élete nem éppen egyszerű. A társadalom szerint a foglalkozása nem nőnek való és problémáit tetézi, hogy a cégtársa öngyilkos lesz és rá marad a nyomozó iroda és annak minden baja. Igaz nem sok ügyfelük van, alig tud talpon maradni, ám egy szép napon igen jelentős eset hull a markába és nem fél megragadni.
A jóképű, fiatal Mark Callender-nek semmi oka nem volt az öngyilkosságra és az apja nem nyugszik addig, amíg ki nem deríti a valódi igazságot. Cordelia dolga, hogy a nyomok után kutatva felfedje  ami igazából történt. Ám ahogy rakja össze a kirakós darabkáit, olyan titkokra bukkan a múltból, ami egyre jobban afelé tereli gyanúját, hogy a fiú gyilkosság áldozata lett...

Remek a hangulata, a szereplők tökéletesen ki vannak dolgozva, Cordelia karakterét imádtam, egy igazi belevaló csaj. Ráadásul nincs benne az a nagy vérengzés és pont így volt ez jó! Nálam ez a könyv nagy kedvenc lett :)

Sarah Pinborough-Ha addig élek is

Ha James Bulger neve ismerős a számunkra akkor tudjuk miről fog szólni a történet. Ez a bűntény 1993-ban megrázta Angliát. Két tíz éves fiú meggyilkolt egy kétéves kisfiút...
A könyv hasonló történetet dolgoz fel és anyaként nagyon megrázó volt olvasni.

A történet hol belassul, hol felgyorsul, nekem ilyen szakaszos volt, de lehetett vele haladni. Lisa egyedül neveli lányát Avát és valami rettentő titkot rejteget a múltjából, amit a legközelebbi barátai előtt is rejtve marad. Amikor kipattan a titok, nem maradhatnak tovább és a lánya rejtélyes körülmények között eltűnik. Az első számú gyanúsított az elhagyott apa és maga az édesanya, de semmi sem az aminek látszik. Megkezdődik a nyomozás az eltűnt lány után, ám a rendőrök tévúton járnak, senki nem hisz a tébolyodott anyának, csak egyetlen barátnője Marilyn az, aki nem akarja elhinni ezt az egészet és segít Lisának megtalálni a lányát.

Fordulatos és ami pozitív benne, hogy nem kiszámítható, olyan fordulatokat vesz a történet, hogy leesik az állunk olvasás közben mégis a végére szerintem több hangsúlyt kellett volna fektetni.