Katja Millay-Nyugalom tengere

Szerencsére sikerült újra belefutnom egy olyan könyvbe, amit nem tudtam letenni. Nálam ez azt jelenti, hogy hajnal kettőig olvastam :) Ez az év eddig nagyon jó. Volt már pár ilyen könyvem :)

Először a történet elcsépeltnek tűnik, két fiatal, akiknek tragédia árnyékolja be a múltját... Mégis valami fogva tartja az olvasót, én határozottan a hangulatnak mondanám. Nem akartam kilépni ebből a világból, olyan kellemes volt itt lenni.
Nastya már régen nem önmaga, attól a naptól fogva, amikor megfosztották az összes álmától. Új városba költözik nagynénjéhez, ahol senki nem ismeri és itt próbálja újra felépíteni önmagát, viszont nem felejt és készül a bosszúra. Arra nem számít, hogy lesz valaki, aki annyira más és mégis ugyanolyan megtört, mint ő, hogy észre sem veszi és beleszeretett a fiúba. Joshnak is megvannak a maga démonja, de talán együtt sikerülhet elűzni őket...

Nem erre számítottam olvasva a könyvet, de kellemesen csalódnom kellett. Csak kapkodtam a fejem, és próbáltam nem feladni a reményt...

Brittainy C. Cherry-Lebegés

A könyv az ELEMENTS-Az vagy nekem sorozat első része. Hol nevettem, hol sírtam olvasás közben. Rég vettem már a kezemben ilyen olvasmányt, ami ennyire megérintett. Ahogy írja is a könyv hátoldalán a szöveg, milliók szívéhez talált már utat és bevallom én is beálltam a sorba. Azt hittem valami kis bugyuta romantikus könyv lesz, de kellemesen csalódnom kellett. A sorozat többi részét is el fogom olvasni, ha jól tudom nem kapcsolódnak össze, mind különálló történet.

Két gyászoló, megtört lelket sodor egymáshoz a sors. Mindketten mélyen megsebezve a fájdalomtól lebegve élik mindennapjaikat. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egyre jobban megismerik egymást, ők is alig merik elhinni, hogy újra érezhetnek és újra élhetnek, ám a dolog nem ilyen egyszerű. Nem is gondolják, hogy valami szörnyű is összeköti őket...

Ha elkezded olvasni, papírzsepi legyen nálad, mert tuti szükséged lesz rá! :)

Kathleen Grissom-Tölgyfa a dombtetőn

A 18-19. században, amikor még az ültetvényeken rabszolgák dolgoztak, játszódik a történet. Szeretetről, családról, hűségről és arról szól a könyv, hogy bár különbözőek vagyunk mégis van ami összeköt minket, legyen bármilyen színű a bőrünk, az igaz tiszta szeretet.

Igazán megható történet egy kislányról, aki hét éves korában kerül Írországból egy virginiai dohányültetvényre. Szülei meghaltak a hajóút során, így a kapitány magával hozta a saját birtokára és ott a feketék nevelték fel. Úgy szerették a kislányt, mintha a sajátjuk lenne. Laviniában mély ragaszkodás alakul ki a családja iránt, ám amikor kezd felnőni kiemelik az addigi közegéből és elküldik tanulni. Az úri világban is megállja a helyét és igazi finom hölgy lesz belőle, de hiányzik neki a szeretett családja. Amikor esélyt kap a visszatérésre, még nem látja előre ennek milyen következményei lesznek...

Az elején szkeptikus voltam, de ahogy haladt a történet, úgy ragadott magával szerencsétlen gyermek sorsa. Senkije sem maradt és a rabszolgák nyitott szívvel fogadták be maguk közé. Az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet a regény fő mondanivalója.

Antonio Caprarica-Diana utolsó nyara

Számos könyvet olvastam már Diana életéről. Most az utolsó nyarának történéseibe nyerünk bepillantást. Mit csinált részletesen azon a nyáron, ami sajnos, mint tudjuk, szerencsétlen tragédiába torkollt.

A könyv nem áll be egyik oldalra sem, végig objektív marad. A tényeket közli, de nem hangsúlyozza egyik oldalt sem. Ugye itt arra gondolok, hogy vannak akik a tragédia mögött összeesküvést gyanítanak és vannak akik azt mondják ez egy szerencsétlen és tragikus baleset volt. A szerző csak az utolsó nyarát akarja nekünk bemutatni. Régi barátnők emlékeznek vissza, testőrök és szemtanúk hiteles beszámolóját olvashatjuk. Próbálta a szerző az emberi oldalát bemutatni annak minden hibájával együtt. Ahogy olvassuk rájövünk, hogy ő sem volt tökéletes és csak próbálta megtalálni a helyét a világban a válása után. Nagyon nem bízhatott senkiben, mert mindenki kiteregette a titkait jó pénzért. Sajnálom, hogy nem találta meg a boldogságot és, hogy egy ilyen értelmetlen halált halt. Biztos vagyok benne, hogy annyi jó dolgot adhatott volna még a világnak...

Egy igazán igényesre sikeredett életrajz, ami nem a szenzáció hajhászására ment, hanem az események valós bemutatására.

Graham Greene-A vesztes mindent visz

Ez a kisregény 1955-ben jelent meg. Mindössze 104 oldal, de nagyon össze van rakva és gördülékenyen halad a történet.

A könyv főszereplője Bertrand aki egy nagy cég helyettes könyvelője és éppen az esküvőjére készül. Egy nap hívatja a főnöke, Dreuther és amikor megtudja, hogy merre mennek nászútra kifejti, hogy szerinte az túl unalmas és felajánlja. hogy fizeti az esküvőt és a nászutat Monte Carlóba... Ezzel csak egy probléma van, hogy Dreuther nagyon feledékeny ember. Bertrand és párja Cary elutaznak a fényúző szállodába és már az esküvő is lement, ám a főnöke még mindig sehol, hiába várják. Eltelik pár nap és a pénzük nem elég a számlák kifizetésére, így Bertrand egy merész ötlettel áll elő. Megpróbálja előteremteni a pénzt a rulett asztalnál...

Tanulságos történet házasságról, szerencsejátékról és megbocsátásról.

Horace McCoy-A lovakat lelövik, ugye?

Ez a könyv egy kis regény, ám a tartalma annál mélyebb. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, de ez teljesen letaglózott. A könyv 1935-ben íródott, de akár ma is játszódhatna a történet. Sőt! A mondanivalója örök értékű lesz.

Az 1930-as évek Amerikájában, amikor még tart a gazdasági világválság két fiatal találkozik. Mindketten kétségbeesetten szeretnének Hollywoodban befutni. A fiú híres rendező akar lenni a lány híres színésznő. Sajnos még statisztaszerepet sem kapnak sehol és elhatározzák, hogy elindulnak egy maratoni táncversenyen, ahol legalább normális étkezést kapnak. Ennek a lényege, hogy hosszú heteken keresztül folyik a tánc 10 perces pihenőkkel és hogy a közönséget minél jobban becsalogassák a mulatságra, különböző feladatokat találnak ki a versenyzőknek, ami teljesen kikészíti fizikai állapotukat.
Cirkuszt és kenyeret a népnek ugye....
Robert és Gloria elszántan küzdenek a végső helyért, ami mesés pénzjutalmat ígér...

Az egész könyvben sejteni lehet mi lesz a végkifejlet és ennek tudatában még inkább meg tudjuk érteni mindkét fél indítékát...

Lesley Pearse-Az erdei remetenő

Először is a fülszöveg teljesen félrevezető és szerintem a cím is! Egyáltalán semmi köze a történetnek a "félelmetes" remetenőhöz, igaz, hogy van benne szerepe, ahogy alakulnak az események, de nem kifejezetten ez a fő momentuma a könyvnek. Az eleje nagyon lassan indul be és nekem a szövege is olyan egyszerű volt. Mintha egy kisiskolás diák írt volna egy fogalmazást. Na de adtam neki még egy kis időt és kezdett a sztori beindulni és a közepe igen izgalmas lett és a szöveg is javult. Azután megint következett egy unalmas rész és én szívem szerint befejeztem volna a történetet száz oldallal hamarabb.

A történet középpontjában egy tizenöt éves ikerpár áll, akiknek az édesanyjuk elmegyógyintézetbe került és az apjuk az elfoglaltságai miatt a nevelésüket inkább másra bízta, így az apai nagyanyjukhoz kerülnek. Ott mindezek ellenére nagyon boldogan élik a gondtalan mindennapjaikat. Maisy és Duncan jó testvérek ám mostanában szeretnek külön barátokat is szerezni. Egyik ilyen napjuk során csak Maisy tér haza vacsorára...
A lány aggódik a testvéréért és mivel látja, hogy a rendőrség nem nagyon tesz semmit az ügy érdekében saját kezébe veszi a nyomozást...

A könyv egyébként rendkívül borzasztó bűncselekményt tár elénk, de mégis ezt olyan finom stílusban, hogy a borzongás elmarad.

Colleen Hoover-Hopeless

Egyszerűen lehetetlen letenni. Teljesen magába szippantott, pedig én nem nagyon kedvelem a romantikus könyveket, de ez sokkal több annál. A hangulata annyira magával ragadó, hogy tudnám még olvasni és még, de sajnos elfogyott, de a jó hír, hogy ez egy sorozat és még két folytatása van magyarul. Hurrá! :)

Sky és Dean két olyan fiatal, akiknek a múltjában olyan tragédiák sorakoznak, amit még egy felnőtt sem él át egész életében. A középiskola utolsó évében találkoznak és nem megy zökkenőmentesen a kapcsolatuk. Olyan dolgokra emlékeztetik egymást és olyan sebek tépődnek fel, amivel nem szeretnének szembe nézni. Marad a hazugság vagy készen állnak az igazságra?

Olyan kemény témákat dolgoz fel az írónő, mint a családon belüli erőszak, molesztálás és öngyilkosság. Mindezt olyan stílussal, mintha egy pszichológusnál ülnék egy nagyon mély, de annál kellemesebb beszélgetésen. A sorozat következő része a Reményvesztett, azután pedig a Helló, Hamupipőke!
Az tuti, hogy én folytatni fogom ezt a sorozatot! :)

Vujity Tvrtko-Utolsó pokoli történetek

A sorozat összes könyvét olvastam, ez az utolsó, de ez is nagyon mellbe vágott, mint a többi. Ahogy Tvrtko is leírja a könyvben, ezeket a történeteket olvasva rádöbbenünk, hogy valójában nekünk milyen jó dolgunk is van.

Olvashatunk Észak-Korea elzárt társadalmáról, amit a mai napig titkok öveznek. Megismerjük a Bobhercegnő történetét, aki két mellrákkal is megküzdve teljesen a téli olimpiáig juttatta a magyar bobcsapatát és aki csak tört előre, minden nehézség ellenére. Megismerjük Románi eldugott részén élő AIDS beteg gyerekeket, akiket gyerekkorukban fertőzött tűvel oltottak be és akiket az állam erősen titkol. A másik fejezetben a halálhamisítókkal ismerkedünk meg, akiknek az a dolguk, hogy az öngyilkos emberek halálát balesetté írják át. Miért? Érdekes fejezet, érdemes elolvasni és az egész könyvet is. Másik történetben Máriával ismerkedünk meg, aki háromhetes albániai nászútra indult és sohasem térhetett haza...

Ezeket a történeteket elolvasva csak még jobban rádöbbenünk, hogy a mi kis világunk amiben élünk az mennyország ezekhez az életsorsokhoz képest...

Hadas Krisztina-Anyasors

Végigkövettem az összes Jön a baba részt. Nagyon imádtam, az első évad alatt voltam én is várandós az első kisfiammal. Faltam a részeket és valahol nagyon megnyugtató volt látni hétköznapi anyák hogyan is csinálják az anyaságot és az azzal járó faladatokkal, hogyan birkóznak meg. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy könyv készül. Hadas Krisztina tovább meséli az anyák sorsát. Amint lehetett előjegyzésbe vettem a könyvet és azután megrendeltem. Tegnap érkezett meg vele a futár és egész éjszaka le sem bírtam tenni.

Különböző emberek vagyunk mégis hasonló problémákkal küzdünk. Egy a sorsunk. A címe is találó Anyasors. Valóban, minden történetben egy kicsit magunkra is ismerhetünk. Krisztina valami elképesztő stílusban írja le nekünk az anyaság valódi arcát. Ez a könyv nem nyújt gyereknevelési tanácsokat, hanem valódi köntösben tálalja az anyaság minden oldalát. Őszintén, tabuk nélkül a maga igazi arcában. Bepillantás nyerünk Kriszta életébe is. Ő a tizenkettedik anya. Sokat megtudunk az ő legbensőbb érzéseiről is. Ő is ad nekünk magából, őszintén, mint a többi tizenegy anya, vállalva, hogy ők ilyenek. És milyen megnyugtató érzés, hogy nem vagyunk egyedül. Végre nem a tökéletességet írják le, hogy minden csupa happy és rózsaszín vattacukor, amitől mi hétköznapi anyák, csak még szarabbul érezzük magunkat, hogy nálunk nem mindig minden tökéletes és azért és minden másért is bűntudatunk van és rossz anyának gondoljuk magunkat.
Szerencsére Hadas Kriszta már a műsorával bemutatta nekünk a valóságot. Rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy más anyák is hasonló problémákkal küzdenek, és Kriszta volt az első, aki meg is mutatta ezt. Ez a valóság, nem a cuki celeb insta képek.

Talán ezért is volt sikeres a műsor s lesz sikeres a könyv is, mert mi hétköznapi anyák, tudtunk azonosulni vele. Olyan történetek vannak a könyvben, olyan harcos anyák, akik inkább és ezerszer tökéletesebbek és többet lehet tanulni tőlük, mint a sok ezer követős insta mamiktól. Egyébként is, minden anya egy hétköznapi hős :) Fantasztikus a könyv, az anyák és Kriszta is, hogy megvalósította ezt nekünk :)