Linwood Barclay-Széthullás

Sajnos nem sok jót tudok írni erről a könyvről. Nagyon unalmas volt, mégis olvastam tovább, hátha beindul a sztori. Sajnos nem így lett, mert ugyan az utolsó ötven oldal már mozgalmasabb volt engem akkor sem fogott meg. Linwood Barclay három részre tervezett krimijéből ez az első rész. Nem hiszem, hogy a második részt el fogom olvasni. Annak a címe: Tünékeny igazság.

A történetet az újságíró David Harwood meséli el, aki nemrég költözött vissza kisfiával szülővárosába Promise Falls-ba. Csak annyit tudunk meg róla, hogy évekkel ezelőtt meghalt a felesége és ezért döntött úgy, hogy visszajön ebbe a poros kisvárosba, ahol nem történik semmi, mindaddig, amíg el nem látogat az unokatestvéréhez, akinek hónapokkal ezelőtt halva született a babája, mégis amikor bemegy hozzá, egy gyermeket ringat. Elborzad és a gyerek babakocsijában talált címre hajt, ahol a baba feltételezett anyját vérben találja. Vajon Marla, az unokatestvére tette ezt a szörnyűségeset vagy valaki más? Hogy került hozzá a gyerek? Elkezd nyomozni az ügyben és egyre furcsább titkokra derülnek fény.

A harmadik rész, ami a befejező része lesz ennek a trilógiának még nálunk nem jelent meg.

John Douglas-Mark Olshaker-Sorozatgyilkosok

Nagyon érdekes olvasmány volt, ami nagyon tetszett. Végre első kézből tudhatja meg az olvasó, hogyan is dolgozik az FBI, hogyan próbálják a köztünk lévő gyilkosokat kézre keríteni.

John Douglas a Nyomozástámogató részleg vezetője számol be nekünk, hogyan dolgozik a csoportja, hogyan próbálják kézre keríteni ezeket a brutális gyilkosokat. Sokszor részletesen leírja az egyes eseteket, ami még olvasva is olyan borzasztó, hogy a hideg futkos a hátunkon. Beszámol többek között olyan gyilkosok kézre kerítéséről mint San Francisco-i parkerdei gyilkos, az atlantai gyermekgyilkos, a seattle-i zöld-folyói gyilkos és stb. Rengeteg gyilkost meginterjúvolt a börtönben, mint például Edmund Kempert, akinek átlagon felüli IQ-ja van, Charles Mansont, JohnWayne Gacyt, James Earl Rayt. Ezeket az embereket mélyrehatóan tanulmányozta, kielemezte, hogy jobban megértse őket. Így szerezve egyre több és több tapasztalatot, hogy pontosabb, profibb személyiség rajzot tudjon készíteni, így segítve a nyomozók munkáját. Megvizsgálja a tetthelyet, a gyilkosságot és azután felépít egy személyiséget, hogy milyen típus lehet az elkövető. Leírja szokásaikat és az előre látható lépéseiket. Érdekes volt olvasni, hogy szinte pontosan azt tették, amiket John és a csapata előre  megjósoltak, így hamar lelepleződött a gyilkos, mert tudták mire kell figyelni. Betekintést nyerünk a színfalak mögé, hogyan zajlik egy vallatás, mik azok az eszközök, amellyel meg lehet törni a bűnözőt, hogy beismerő vallomást tegyen.

Nem olyan rég a Netflix sorozatot készített a könyvből. Még nem láttam, de a vélemények megoszlanak,  mindenesetre a könyv nagyon lebilincselő volt.

Karin Slaughter-Apja lánya

Már az elején gyorsan belecsöppenünk egy véres jelenetbe, majd nem sokkal később követi egy második is. Ezután egy kicsit lelassul a sztori, de egyébként nagyon jó. Csavaros, fordulatokkal teli, igényesen megírt regény.  Talán annyi negatívumot tudnék írni, hogy sokszor van ismétlés a könyvben. Nekem ez néha zavaró volt, de egyébként lehet vele haladni.

A történet úgy indul, hogy egy család házába két fegyveres betör és az apát keresik, aki ügyvéd. Ő nincs otthon, a feleség és a két tizenéves kislány viszont igen. A nőt egyből lelövik, a lányokat fegyverrel kényszerítik az erdőbe, de az egyik kislánynak sikerül elszaladnia. Azután ugrunk huszonnyolc évet és egy iskolai lövöldözésbe botlunk, és a fő szemtanú, aki ott volt a lövöldözés alatt véletlen az a lány lesz, akinek sikerült elfutnia. Vajon hogyan kapcsolódik össze a régi eset az újjal. Mik azok a titkok, amik arra várnak, hogy valaki végre a felszínre hozza. Mi történt a másik lánnyal?

Nagyon izgalmas regény, hiába volt benne pár rész ahol lelassult. Igazán életszerű és hiteles. Igazi vérfagyasztó bűnügyi regény.

Fiona Barton-A gyermek

Őszintén szólva nagyon vártam ezt a könyvet, mert az író nő előző regénye Az özvegy nagyon tetszett. Sajnos engem ez most annyira nem varázsolt el. Nagyon lassan indul be a sztori és a végén igaz, hogy van csattanó, de mégsem taglózott le teljesen. Valahol a könyv közepén kezdett el izgalmasabb lenni a dolog, de még így is nagyon vontatott volt. Összességében elolvasható, de felejthető könyv.

A történetet több ember nézőpontjából látjuk. A fő szál Kate Waters riporternőnél van. London egy elhagyatott részén régi házakat bontanak le és egy csecsemő csontvázaira bukkannak. Kié a gyermek? Ki ásta el? Vajon gyilkosság történt? Kate ezeknek a kérdéseknek megy utána és útközben olyan dolgok kerülnek a felszínre, amit egyes emberek mélyen el akartak titkolni. Közel negyven évig sikerült is, de Kate elszántan göngyölíti fel az egyre bonyolultabbá váló történetet.

Egyre vártam és vártam mikor lesz már végre benne valami kis izgalom, de ami volt, az is inkább egy közepes szintet ütött meg. Szerkezetileg tökéletesen van összerakva. Aki szereti a lassan beinduló sztorikat, azoknak melegen ajánlom.

Pfliegel Dóra-Feleséged története

Egy házasság egy való élet története. Hogyan alakul ki a kezdeti nagy szerelemből és házasságból a válás. Hogyan jut el idáig egy pár? Mik azok a buktatók, amin el lehet hasalni? Hogyan lehetett volna változtatni vagy megmentetni?

A történet fő szereplője Dédé. Ő meséli el, az ő szemszögéből látjuk, hogyan alakul a házassága bukássá. A férje, Máté egyetemi tanár és a szerelmük az elején mesébe illő.Odavannak egymásért és hamarosan össze is házasodnak, majd jönnek a gyerekek és azután a szürke hétköznapok...Bemutatja, hogyan alakult át a szerelmük a gyerekek születése után és hamarosan felbukkan az a bizonyos harmadik is. Mit lehet tenni? Jött valami izgalmas és új, Dédé pedig enged a csábításnak. Rájön, hogy már nem szeretne a házasságában boldogtalan lenni.

Érdekes, hogy mégsem egy tragédiaként érzékeljük a házasság felbomlását, mert Dédé újra boldog. A szövege nagyon vicces volt és valóban az élet írta, bár szerintem lehetett volna ennek a történetnek másik happy endje is. Megpróbálhatták volna megbeszélni és nem egyből kilépni. Mindenesetre tanulságos, felnyitja a szemünket, mik azok a hibák, amiket érdemes felismernünk, akár magunkban is.

Cara Hunter-Egy közeli ismerős

Nagyon jól felépített olvasmány, végig feszültségben tartja az olvasót és ez az első laptól az utolsó lapig kitart. Tudjuk, hogy itt valami nagy tragédia történt, de mégsem tudjuk eldönteni ki hazudik és ki az ártatlan. Fordulatos és szépen aprólékosan bontakozik ki minden szereplő jelleme. Láthatjuk, hogyan omlik össze egy idilli család élete.

Ez a könyv egy detektív sorozat első része.  Adam Fawley nyomozó a könyv központi alakja. Róla sejtelmesen csak annyit tudunk, hogy az elmúlt időszakban tragikus körülmények között elvesztette gyermekét és ezért még inkább meg szeretné találni az eltűnt gyermeket, akiről a könyv szól.
Egy nyolc éves kislány, Daisy Mason különös körülmények között eltűnt a szülei partijáról. Senki sem látta és semmilyen nyom nem maradt utána. A rendőrség minden szálat megmozgat, hogy minél hamarabb megtaláljál, mert tudják, hogy ha nem sikerül hamarosan megtalálniuk, már csak egy hullát fognak keresni. Megindul a nyomozás és a család minden egyes tagja valamiért bűnösnek látszik. Mind az apának, mind az anyának és a bátyának is lenne indítéka elkövetni a gyilkosságot. Vajon egy közeli ismerős vagy egy vadidegen keze van a dologban és végül élve kerül-e elő Daisy Mason?

Garantálom, hogy ahogy haladunk a történetben már mi sem hiszünk senkinek és mindenki gyanús, ám a végén a csattanó igazán üt.

Jenny Blackhurst-Így veszítettelek el

Kemény témához nyúl a könyv. Egy nő meggyilkolja a saját tizenkét hetes fiát, mert gyermekágyi depresszióban szenved. Igazán hátborzongató volt olvasni, de mégis bennem bujkál egy kisördög, hogy itt valami nem stimmel. Jól megírt könyv, jól szerkesztve két szálon fut mégsem bonyolult követni, mégis azt érzem, hogy nem hiteles. Nagyon sok benne a véletlen egybeesés, meg a hihetetlen dolgok.

Adott egy nő, aki nem emlékszik arra, hogy megölte volna a fiát. Emma Cartwright miután leülte a büntetését új életet kezd, új városban, új személyazonossággal. Próbálja még négy év után is feldolgozni azt a tényt, amit sok orvos és a szerettei is elhitettek vele, hogy ő fojtotta meg a saját kisbabáját, de akkor erre vajon miért nem emlékszik? Minden felbolydul attól a naptól fogva amikor is kap egy borítékot a régi nevére címezve. Susan Webster áll rajta, de a feladó neve ismeretlen. Egy négy éves forma kisfiú képe lapul benne és elvileg az ő fiát ábrázolja. Mégis életben lenne? Ki űzött vele ilyen mocskos tréfát? Megkezdődik a nyomozás és olyan húsz évvel ezelőtti titkokra bukkanunk, amit el sem képzeltünk volna.

A feszültség végig jelen van a könyvben. Annyira a végét nem nevezném csattanónak, mert valahol lehetett sejteni, de jó kis kikapcsolódást nyújt ez a thriller az őszi estékre.

Ania Ahlborn-Vértestvérek

Ez a könyv egy rettenet, de bevallom nem tudtam letenni. Tegnap hajnal fél egyig olvastam, mire a végére értem. Nem is érzékeltem az időt, annyira magába szippantott. Szóval régen találkoztam már ilyen hátborzongató regénnyel, pedig én falom az ilyesmit. Talán Jo Hill Szív alakú doboza tett rám régebben ilyen benyomást. Aki imádja a horrort és szeret borzongni, annak kötelező olvasmány. Beteges módon faltam a lapokat egymás után. Most érzem is, hogy ma fáradt leszek a kevés alvástól, de megérte.

A történet az Appalache-hegység egy eldugott részén játszódik egy olyan házban, ami talán a rémálmainkban sem jön elő. A Morrow család él itt. Minden egyes családtagnak van valamilyen feladata. Van aki a lányokat gyűjti be, van aki megöli őket és van aki feldarabolja, hogy később valami vacsora legyen belőle. Michael nem leli örömét a család morbid szokásaiban. Ő más életet szeretne és arról ábrándozik, hogy egyszer útra kel és mindent maga mögött hagyva új életet kezd. Soha többé nem akar sikolyokat hallani, ám a családja máshogy gondolja és folyton emlékeztetik hol a helye. Egy nap azonban megismer egy lányt és minden megváltozik.

Ez a sokkoló horror arra késztet, hogy ha egyszer belekezdtél, addig ne tedd le, amíg be nem faltad. Azt hiszem ettől a kedves kinézetű írónőtől nem ez lesz az utolsó könyvem.

Jane Corry-Vértestvérek

Maga a történet nem lenne rossz, de sajnos olyan lassan indul be, hogy nem győzzük kivárni a csattanót. A könyv felétől kezd izgalmas lenni és ekkor már igazán olvashatóvá válik az amúgy túlságosan részletesen felépített könyv. Tetszettek benne  a fordulatok. Egyébként Jane Corry előző regénye a Férjem felesége, ami egy fordulatos pszichológiai thriller, tette út ismerté.

Ebben a történetben három kislány életét ismerjük meg. Tizenöt évvel ezelőtt az egyikük meghalt egy balesetben és a két túlélő Kitty és Alison teljesen különböző életet élnek. Még mindig nem tiszta mi is történt azon a bizonyos tragikus napon, ám van valaki aki nem felejt és figyeli őket, bosszúra készül.

Szépen leírja a testvérek közötti kapcsolatot, különösen a lánytestvérek között. Felbukkan a féltékenység, a két lány közötti versengés és a mély szeretet is, hiszen a lánytestvérek közötti kapcsolat sohasem egy érzésből áll...

Margaret Atwood-A szolgálólány meséje

Megdöbbentő történet,a mit sosem fogok elfelejteni. Nagyon aktuális, bár nem most íródott, hanem 1985-ben. Megnyerte az Arthur C. Clarke díjat. Egy olyan jövő képet fest le előttünk, ami akár bármikor bekövetkezhet. Nem mondatnám, hogy amikor a végére értem, megnyugodtam, mondván, hogy ez soha nem következhet be, mert de igen. Felkavaró ábrázolása egy olyan világnak, amibe bármikor belecsöppenhetünk.

A történet főszereplője Fredé, aki bemutatja nekünk az ultrakonzervatív Gileád köztársaságot, ahol szigorú szabályok szerint kell élniük. Az olyan nőket, mint Fredé is, csak azért tartják becsben, mert még termékenyek, még nem fertőzöttek az atomerőművek által okozott sugárszennyezettséggel. Ezeknek a nőknek egy táborban átmossák az agyukat és azután, miután engedelmesek kivezénylik őket olyan családokhoz, főleg gazdag befolyásos családokhoz, ahol nem sikerült a gyermekáldás, hogy megtermékenyítse őket a gazda és egészséges gyermeket szüljenek. Ha ez sikerül soha nem kerülnek ki az úgynevezett Telepekre, ahol biztos halál vár rájuk.

Mindezt úgy végigcsinálni, hogy közben emlékszünk az előző életünkre, ahol volt önálló munkánk, önálló fizetéssel és most mindentől megfosztva csak egy megtermékenyítésre váró test. Igazán felkavaró olvasmány, és a mondanivalója elgondolkodtató.