2018. október 3., szerda

Margaret Atwood-A szolgálólány meséje

Megdöbbentő történet,a mit sosem fogok elfelejteni. Nagyon aktuális, bár nem most íródott, hanem 1985-ben. Megnyerte az Arthur C. Clarke díjat. Egy olyan jövő képet fest le előttünk, ami akár bármikor bekövetkezhet. Nem mondatnám, hogy amikor a végére értem, megnyugodtam, mondván, hogy ez soha nem következhet be, mert de igen. Felkavaró ábrázolása egy olyan világnak, amibe bármikor belecsöppenhetünk.

A történet főszereplője Fredé, aki bemutatja nekünk az ultrakonzervatív Gileád köztársaságot, ahol szigorú szabályok szerint kell élniük. Az olyan nőket, mint Fredé is, csak azért tartják becsben, mert még termékenyek, még nem fertőzöttek az atomerőművek által okozott sugárszennyezettséggel. Ezeknek a nőknek egy táborban átmossák az agyukat és azután, miután engedelmesek kivezénylik őket olyan családokhoz, főleg gazdag befolyásos családokhoz, ahol nem sikerült a gyermekáldás, hogy megtermékenyítse őket a gazda és egészséges gyermeket szüljenek. Ha ez sikerül soha nem kerülnek ki az úgynevezett Telepekre, ahol biztos halál vár rájuk.

Mindezt úgy végigcsinálni, hogy közben emlékszünk az előző életünkre, ahol volt önálló munkánk, önálló fizetéssel és most mindentől megfosztva csak egy megtermékenyítésre váró test. Igazán felkavaró olvasmány, és a mondanivalója elgondolkodtató.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése