Jenny Blackhurst-Így veszítettelek el

Kemény témához nyúl a könyv. Egy nő meggyilkolja a saját tizenkét hetes fiát, mert gyermekágyi depresszióban szenved. Igazán hátborzongató volt olvasni, de mégis bennem bujkál egy kisördög, hogy itt valami nem stimmel. Jól megírt könyv, jól szerkesztve két szálon fut mégsem bonyolult követni, mégis azt érzem, hogy nem hiteles. Nagyon sok benne a véletlen egybeesés, meg a hihetetlen dolgok.

Adott egy nő, aki nem emlékszik arra, hogy megölte volna a fiát. Emma Cartwright miután leülte a büntetését új életet kezd, új városban, új személyazonossággal. Próbálja még négy év után is feldolgozni azt a tényt, amit sok orvos és a szerettei is elhitettek vele, hogy ő fojtotta meg a saját kisbabáját, de akkor erre vajon miért nem emlékszik? Minden felbolydul attól a naptól fogva amikor is kap egy borítékot a régi nevére címezve. Susan Webster áll rajta, de a feladó neve ismeretlen. Egy négy éves forma kisfiú képe lapul benne és elvileg az ő fiát ábrázolja. Mégis életben lenne? Ki űzött vele ilyen mocskos tréfát? Megkezdődik a nyomozás és olyan húsz évvel ezelőtti titkokra bukkanunk, amit el sem képzeltünk volna.

A feszültség végig jelen van a könyvben. Annyira a végét nem nevezném csattanónak, mert valahol lehetett sejteni, de jó kis kikapcsolódást nyújt ez a thriller az őszi estékre.