Ania Ahlborn-Vértestvérek

Ez a könyv egy rettenet, de bevallom nem tudtam letenni. Tegnap hajnal fél egyig olvastam, mire a végére értem. Nem is érzékeltem az időt, annyira magába szippantott. Szóval régen találkoztam már ilyen hátborzongató regénnyel, pedig én falom az ilyesmit. Talán Jo Hill Szív alakú doboza tett rám régebben ilyen benyomást. Aki imádja a horrort és szeret borzongni, annak kötelező olvasmány. Beteges módon faltam a lapokat egymás után. Most érzem is, hogy ma fáradt leszek a kevés alvástól, de megérte.

A történet az Appalache-hegység egy eldugott részén játszódik egy olyan házban, ami talán a rémálmainkban sem jön elő. A Morrow család él itt. Minden egyes családtagnak van valamilyen feladata. Van aki a lányokat gyűjti be, van aki megöli őket és van aki feldarabolja, hogy később valami vacsora legyen belőle. Michael nem leli örömét a család morbid szokásaiban. Ő más életet szeretne és arról ábrándozik, hogy egyszer útra kel és mindent maga mögött hagyva új életet kezd. Soha többé nem akar sikolyokat hallani, ám a családja máshogy gondolja és folyton emlékeztetik hol a helye. Egy nap azonban megismer egy lányt és minden megváltozik.

Ez a sokkoló horror arra késztet, hogy ha egyszer belekezdtél, addig ne tedd le, amíg be nem faltad. Azt hiszem ettől a kedves kinézetű írónőtől nem ez lesz az utolsó könyvem.